Legutóbbi bejegyzésemet azzal zártam, hogy az aláhulló falevélre rácsodálkozó gyermek Buddha. “Ha nem lesztek olyanok, mint a gyermek, nem juttok be a mennyek országába” – mondja Jézus.
Sokan keresik Isten országát, nem ismerve fel közvetlen jelenlétét az itt-és-mostban, mibennünk. Minden effajta törekvés, vagyis keresés eleve kudarcra van ítélve. Olyan ez, mintha a hal a tengerben víz után kutatna, és nem venné észre, hogy abban úszik.
Az örökkévalóság kapuja tehát itt van a jelenben. Egyetlen módszer lehetséges, hogy oda belépjünk: a pillanatba való belefeledkezés. Szó szerint! Belefeledkezés. Vagyis elfelejtünk gondolkodni. Pontosan ezt gyakoroljuk, amikor meditálunk. Annyira igyekszünk tudatunkat a jelen folyamatainak megfigyelésére szögezni, hogy egyszer csak elfelejtünk gondolkodni is. Valójában ez! a tökéletes kikapcsolódás, amikor teljesen belekapcsolódsz a jelenbe.
Jézus pályafutásának elején azt mondta, hogy térjetek meg, mert közel a menyeknek országa. Hagyományos vallási környezetben ezt úgy értelmezik, mint valami fenyegetést. Jön a végítélet napja, és ha nem viselkedtek jól, a Mennyei Atya majd jól megbüntet. Ez teljes félreértelmezés. A megtérés a görög metanoia fordítása, szó szerint megfordulást jelent. A menyek országát csak akkor lelhetjük meg, ha visszafordulunk oda, ami nyilvánvalóan közel, vagyis jelen van, vagyis teljes mértékben az örökös jelen mellett kötelezzük el magunkat. Ez azt is jelenti, hogy fel kell hagynunk a jövővel kapcsolatos bármiféle elvárással, reménnyel. Ez így elég reménytelenül hangzik tudom, pedig valójában csodálatos élmény.
A megvilágosodás élménye hasonlóképpen szemléletváltással jár, amivel egy csapásra átalakul a valóságról alkotott képünk. A megvilágosodás a létet illető szemléletváltás, amely magától következik be, akkor, amikor képes vagy rá. Gyakorolni azért kell, hogy magadat képessé tedd erre a szemléletváltásra.